A clausula rebus sic stantibus elvének továbbélése

Disszertációm az ókori és kora középkori (germán, római)kezdetektöl tekinti át a clausula rebus sic stantibus jogelv fejlödését, s közben a bevezetö részben feltett kérdésekre válaszol, valamint saját álláspontommal együtt igyekszik teljes és részletes képet nyújtani a princípium késöbb kialakult módozatairól, azok jellegzetességeiröl és fejlödéséröl a hazai jogrendszerben. Kis mértékben a német, és bepillantásszer en a francia jogrend megoldásait is tartalmazza, amelynek segítségével további adaptációit ismerhetjük meg a jogelvnek.A clausula rebus sic stantibus jogelv elfogadott jelentése: "a dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék". Értelmében az ígéret csak addig kötelez, amíg a körülmények megegyeznek a szerzödés megkötésekor fennállókkal. A jogelv alkalmazásával a fél felbonthatja a megkötött szerzödést, amennyiben a szerzödéskötés és a teljesítés között, illetve a teljesítés során bizonyos körülmények lényegesen megváltoztak. A XX. századi német és magyar magánjogban továbbélö elv a gazdasági lehetetlenülés, majd a bírósági szerzödésmódosításként élt tovább a magánjogban.