HŰSÉG VERSUS HŰTLENSÉG

MITŐL FÜGG, HOGY HŰSÉGESEK VAGY HŰTLENEK LESZÜNK EGY KAPCSOLATBAN?

Hűtlenség, félrelépés, megcsalás mindig is volt, bármelyik korba is megyünk vissza az időben. Manapság is van és több mint valószínű, a jövőben is lesz.

Mit is akarok ezzel valójában mondani?

Azt, hogy érdemes végiggondolni, hogy a hűség mint erkölcsi érték hogyan is alakult ki a világban. Valóban a hűség az alapérték egy kapcsolatban? Ha mindig is volt, van és lesz hűtlenkedés, akkor miért ragaszkodunk annyira a hűséghez, vajon miért nem tudjuk ezt a dolgot reálisan kezelni?

Bennem felmerülnek ezek a kérdések akaratlanul is, mert a vallások és a különböző erkölcsi tanítások is mindig úgy kezelik a hűséget, mint a legnagyobb és legelfogadottabb értéket.

Ha ez így van, akkor miért olyan nehéz betartani ezt az embereknek? Miért van az, hogy különböző korok és kultúrák képesek voltak elfogadni a hűtlenséget, sőt még divatossá is tenni azt? Mi, emberek monogámok vagyunk valójában?

Létezik az, hogy napjainkban mintegy járványszerűen ütötte fel a fejét a párkapcsolatokban a hűtlenség? Mert akár a hozzám forduló klienseket, akár a tág baráti körömet nézem, szinte alig van olyan hosszú távú párkapcsolat, ahol nem jelent volna meg valamilyen formában a megcsalás, félrelépés vagyis a hűtlenség valamilyen formája.

Nem vagyok szociológus és társadalomkutató sem, de valahogy az az érzésem, hogy ezt témát nem tudjuk reálisan, valóságosan kezelni.

A regék, mondák, mítoszok, regények ősi témája ez, a Biblia egyik alaptézise a kísértés és a csábítás és az ahhoz való viszonyulás, …s ne vígy engem a kísértésbe…, és felebarátod feleségét ne kívánd…”

Az evolúciós pszichológia szerint a hűség nem értelmezhető fogalom, mert ha megnézzük a primitív törzseket vagy a régi törzsi kutatásokat, akkor szinte mindent felülírt a biológiai program, miszerint a hímek feladata minél több nőstényt megtermékenyíteni, egészséges utódokat nemzeni. Ezzel szemben a nőknek olyan férfi, leendő apa kell, aki alkalmas és a hosszas utód gondozásnál kitart majd. Mindebbe rögvest belezavar, hogy peteéréskor azért nagyobb a preferenciája a magas tesztoszteronnal rendelkező, széles vállú macsóknak, míg utána a „nem szép, nem szép, de jól bánik a gyerekkel” típus kerül előnybe.

Az adott történelmi kor, kultúra és szabályrendszer is számít a hűség értelmezésében vagy az arról alkotott elképzelésben. Létezik olyan törzs, ahol a nagybácsinak nagyobb a presztízse, mint a férjnek, és nagyobb a befolyása is a gyerekek életére, kvázi családfők, mivel az ő vérrokonságuk biztos, míg az apáé annyira nem.

Van, ahol a férjnek lehet több partnere és van olyan közösség, ahol a matriarchális berendezkedés több férjet jelent.

A női hűség a legális vérvonal záloga, a középkori női tisztaság és erkölcs kőkeményen a földi javak elosztásáról szólt, és – ahogy egyes országokban manapság is – a hűtlenség könnyen az életébe kerülhetett a csalfa hitvesnek.

Tehát a kultúra, a gazdasági berendezkedés, erkölcs és morál folyamatosan a biológiai programmal versenyez. A hozzám közel álló evolúciós pszichológia szerint – ahogy már említettem – a hűtlenség és hűség fogalma nehezen értelmezhető. De ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkor biológiai értelemben a hűtlenség az ösztönös emberi tulajdonság. Ez számomra azt jelenti, hogy onnantól kezdve, hogy az ember tudatos, intelligens, gondolkodó és jóra törekvő lénnyé vált, aki számára fontos a személyiségének folyamatos fejlődése, tudott megjelenni a hűség mint érték. Azaz a párkapcsolatban, egyéb más emberi kapcsolatokban a hűségre való törekedés lehet egy cél.

Éppen ezért, valahogy úgy vagyunk ezzel a kérdéssel, mint az addiktológiai szakma a függőség kezelésével. Mindig is volt, van és lesz alkohol- és drogfogyasztás. Az eltűnését irreális, idealisztikus lenne elvárni bármely társadalomtól.

A szakma mégis két részre oszlik. Az egyik oldal sarkosan abban hisz, hogy az függőségek felszámolása megvalósítható, ezért a felépülésre, a leállásra és a józanságra fekteti a hangsúlyt. A szakma másik része viszont úgy gondolja, az emberek mindig használni fognak különböző szereket, ezért az ártalomcsökkentésre fektetik a hangsúlyt. Azaz minden olyan jellegű segítséget igyekszik megadni a fogyasztónak, amivel a szer használata a lehető legkevesebb ártalommal jár majd.

Mit is jelent ez valójában a hűtlenségre vetítve? Hogyan lehet ezt lefordítani a szerelmi háromszögekre?

Valahogy úgy, hogy az embereket két típusba lehet sorolni. Az egyik típus erkölcsileg, vallásilag, személyiségének karakteréből kifolyólag hisz a monogámiában, hisz a hűségben. Ez azt jelenti, hogy számukra elfogadhatatlan és bűnös dolog a hűtlenség.

Hűtlenség alatt sok mindent lehet érteni, a flörttől elkezdődően egészen az egyéjszakás kalandon át az évekig tartó viszonyt is. Az a tapasztalatom, hogy magát a hűtlenséget mint eseményt különböző részekre bontják az emberek, és a különböző részeknek különböző súlyosságot tulajdonítanak.

Például Zsuzsa számára elfogadható az, ha ő is és férje is flörtölnek másokkal, sőt azt mondja, ez elemi igényük, ettől tudják fenntartani a női és férfi szerepeiket. Azonban az, hogy viszonyba bonyolódjanak, már nem fér bele, sőt megbocsáthatatlan bűnnek véli. Éppen ezért ők a házasságukban hoztak egy szabályt, hogy tilos egynél többször találkozni másokkal, de azt megértik, hogy pár évenként jöhet olyan illető a képbe, aki a másiknak megtetszik, de legfeljebb az egyéjszakás kalandig lehet elmenni. Ezt szigorúan elmondják egymásnak, mert a kapcsolatuk alapja az őszinteség.

Direkt választottam Zsuzsáék példáját, mert ők – bármily meglepő is – az első csoportba tartoznak. Vagyis náluk erkölcsi kérdés a hűség, de mégis azt egy tágabb rendszerben értelmezik, vagyis, súlyozzák a hűtlenséget. Azt mondják, azért, mert ők ezt így látják kezelhetőnek.

A másik típust valójában a hűtlenség morálisan nem érinti meg. Ez azt jelenti, hogy nem hisznek a monogámiában, a hűség a párkapcsolatban számukra nem elvárás. Tehát belefér nekik bármi, de nem mindenáron és folyamatosan. Ha úgy érzik, hogy szembejön velük egy lehetőség, érzelmi módon döntenek, hogy élnek-e azzal vagy sem. Vagyis, ha van hozzá kedvük, és úgy érzik, feldobná őket egy kis flört vagy kaland, netán egy rövid ideig tartó viszony, akkor bizony belevágnak.

Általában ezt a véleményüket a partnerük előtt sem titkolják. Úgy intézik azonban a félrelépéseiket, hogy amikor szeretőt tartanak, nagyon egyértelműen közlik, mennyire fontos a hátország számukra, és soha nem fognak kilépni a kapcsolatukból.

A partnereik pedig elfogadják őket, leggyakrabban ezt a mondatot lehet hallani tőlük: „Amíg hozzám jön haza, nem érdekel, kivel mit csinál az uram.” Legtöbbször az a megállapodás közöttük, hogy úgy intézze a félrelépést a hűtlen, hogy azzal ne alázza meg vagy hozza kellemetlen helyzetbe házastársát.

Gyakori, hogy a megcsalt fél tudja, hogy mikor ki a férjének a szeretője, de nem foglalkozik vele, amíg változatlanul mindent megkap a férjétől.

Ágnes például ötvenöt éves háztartásbeli, férje, Sándor egy kisvárosban neves építkezési vállalkozó. Férje rendszeresen tart párhuzamosan egy-két szeretőt, akikről gyakran Ágnes is tud. Az a megállapodásuk, hogy Sándor a kisvárosban soha nem jelenik meg a szeretőivel nyilvános helyen. Amíg ezt betartja, Ágnest nem zavarja a dolog. Ágnes azt mondja, ettől eltekintve, hogy Sándornak a nők a gyengéi, nagyon rendes férj, a mai napig udvarol neki, kényezteti, és nagyon jól bánik a gyerekekkel. Szerinte más férfival akár rosszabb is lehetne az élet. De azért emlékszik, hogy amikor az első viszony kiderült, mennyire fájdalmas volt számára. Sándor akkor őszintén elmondta neki, hogy ő már csak ilyen, és Ágnes vagy elfogadja őt ilyennek, vagy elválik tőle. De ha elfogadja, ígéri, soha nem hagyja el és mindent megad neki. Ágnes szerint Sándor eddig állta a szavát, és ennyi év elteltével igazából nem is érdeklik a férje félrelépései, mert azok nem befolyásolják a házasságukat.

Vannak, akik nem ilyen nyíltan fogadják el férjük elkalandozásait. Ők inkább a struccpolitikában hisznek: ha nem tudok semmiről, az olyan, mintha nem is lenne. Ha mégis kiderül valami, akkor annyit mondanak, hogy erről többet nem szeretnének beszélni. Ezzel elfordulnak ettől a helyzettől.

Két nagy típusra bonthatjuk azt, ahogy az emberek a hűtlenség kiderülését feldolgozzák. Ezeket a típusokat a megcsalt fél fejezetben részletesebben is tárgyalom, most csak röviden utalok rájuk. Az egyik csoport csakis úgy képes feldolgozni a megcsalást, ha minden egyes apró részletet megtud. A másik csoport pedig úgy tudja feldolgozni a megcsalást, ha az ég-világon semmit nem tud az egészről. A fentebb említett, hűséggel kapcsolatos két nagy csoportot inkább a morális/etikai megközelítésből lehet elkülöníteni, míg a bio-pszicho-szociális elmélet sokkal átfogóbb, több szempontrendszer alapján próbálja megközelíteni a hűtlenség...